Berecz András Kossuth-díjas ének-és mesemondó.
"1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember "használ"- hazám az elszakadt részekkel, és a diaspóra is.
Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább." Forrás. Berecz András honlapja
HOLNEMVOLT előadás:
"A sok tülekedő mese közül, amik a fejemben vannak, amelyik felülkerekedik. De mégis gyanakszom egy mesére, amit régóta a legkedvesebbnek tartok. Azért tartom szerencsésnek, mert a népünk tempója, humora benne van, de az üzenete a föld minden lakójára érvényes. Olyan, amire a magyar ember is felkapja a fejét, de akárki, akárhonnan érkezik, érzi, hogy neki is szól."
"A mese a próza csúcsa. Arányértéke van, az emberek egymáson próbálták ki. Kicsiszolódott. Ami hosszú volt, azt nyesték, ami kicsi volt, hizlalták. A mese olyan közlési mód, amelyet ha félredob az ember, kultúra nélkül marad.
Kép: innen.
