Berecz András: A mesemondó világot magyaráz
A mesemondónak ma is komoly felelőssége van: ő a tükör, a közösség kultúrájának kincstárnoka, aki érthetővé teszi a fontos dolgokat. Kihívásból is van elég: meg kell szelídítenie a félfülű közönséget. Berecz András, a Kossuth –díjas ének- és mesemondó fejében már „tülekednek” a mesék, amelyeket a Holnemvolt Fesztivál közönségének hoz el.
Holnemvolt: Melyik a kedvenc külföldi meséje?
Berecz András: Egy kínai ars poétikus mese, mese a meséről, a mesemondóról és a mesemondásról. Húsbavágó. Olyan, mintha a Tízparancsolatom lenne. A saját szájamhoz igazítottam. A címe: A kis vak mesemondó. A világ első mesemondójáról szól. Van mongol és tuvai változata is. Mind a mesemondó lelki felelősségéről szólnak. De van kedvencem még Írországból, és van kedvenc afrikai mesém is.
Holnemvolt: Mi a mesemondó felelőssége?
Berecz András: A mesemondó örökölte a tudását. Nem szerző, hanem örökös. A közösség kultúrájának kincstárnoka. Kap egy kulcsot, és vigyáznia kell egy kád aranyra. Felelős a közösség előtt. Régen mindenki tudott mesét, az édesanyák, a nagymamák, a nagypapák, de annyit nem, mint a mesemondó. Felelős volt a jókedvért, hogy levezesse a bánatot, ezt az érdekes kötelességet rója a mesemondóra a hagyomány. Mesét mondani mindig kötelező, akkor is, ha rossz kedved van. Akkor is, ha lakodalmad van.
A Shakespeare-drámák bolondjai is mesemondók. Ha a király bűnös volt, a környezete nem mondhatta ki, de a bolond mondhatott egy mesét, amiből ez kiderült. Az ő fejét nem vágják le ezért, hanem ezért etetik. A mesemondó a tükör, tükröt tart a közösségnek, a dédapák erkölcseit mutatja fel. Elmondja, hogy a nagyapáink mit tartottak jónak. Világot magyaráz. Értelmet ad a szerelemnek, a születésnek, felkészít a halálra. Érthetővé teszi a fontos dolgokat. De nem úgy, mint a filozófusok. A mese arra törekszik, hogy fontosat, nagyon okosan, egyszerűen mondjon el. Nem arisztokratikus, hanem végletesen demokratikus. Ha egy generáció nem érti, majd megérti a következő. Az átadhatóságon is töri a fejét.
A mese a próza csúcsa. Arányértéke van, az emberek egymáson próbálták ki. Kicsiszolódott. Ami hosszú volt, azt nyesték, ami kicsi volt, hizlalták. A mese olyan közlési mód, amelyet ha félredob az ember, kultúra nélkül marad.
Holnemvolt: Mi jelent kihívást a mai mesemondóknak?
Berecz András: Az embereket nehéz megfogni. Félnek az emberek a csendtől. Volt egy filmtervem, hét mesemondó szerepelt volna benne. Egy algériai postás, aki nemcsak kézbesít, hanem mesét is mond. Etetik, itatják és megboldogítja az embereket. Egy török mesemondó, aki németországi munkásszállásokon mondja el az anatóliai meséket, amelyeket a nagyszüleitől hallott… szeretnék feltenni nekik tíz kérdést. Hogy mit jelent a szóbeliség ma, ebben a digitális világban. Fogy-e a figyelem? Belefognak-e ebbe az oroszlánszelídítésbe, hogy a telefonáló, szaladgáló, felületes emberből közönséget varázsoljanak? Hogy a félfülű emberből kétfülűt varázsoljanak? A félfülűség sajnos korszakos betegség. Ezek a kérdések a saját életemből fakadnak. Bennem merültek fel, mióta felszorultam a színpadra. Megszenvedett tapasztalataim, amiket feladatként megkaptam.
Holnemvolt: A fesztivál második napján hallgatóként is részt vesz a programon.
Berecz András: Nagyon érdekel, hogy át tudja-e törni az egyéniség a nyelvi gátakat. A mese a nyelv dicsérete. Nagyon megakasztja, ha mondatonként fordítják. Nem is visel el ilyet minden közönség. Kíváncsi vagyok, mit tart fontosnak a világról egy olasz, vagy egy norvég. Kacag-e, sír-e, vagy mozdulatlanul mondja el a meséjét. Mindig szívesen tágítom a kört, hogy hallgassak a Föld másik pontjáról mesét.
Holnemvolt: Mivel készül a Holnemvolt Fesztiválra?
Berecz András: A sok tülekedő mese közül, amik a fejemben vannak, amelyik felülkerekedik. De mégis gyanakszom egy mesére, amit régóta a legkedvesebbnek tartok. Azért tartom szerencsésnek, mert a népünk tempója, humora benne van, de az üzenete a föld minden lakójára érvényes. Olyan, amire a magyar ember is felkapja a fejét, de akárki, akárhonnan érkezik, érzi, hogy neki is szól. Amikor csak magyar közönség van, a különleges szavakkal is szoktam hadonászni. Különleges, kincsszámba menő szavakkal. De amikor külföldi közönség van, nem ezekkel vitézkedek, mert a tolmács nehéz helyzetbe kerül. Meg fogom gereblyézni a mesét, annyit mondok el, amennyi átadható.
A kép: innen.
