A mai mesénk, feladva minden kísérletet az idei fellépőink kultúráira, Afrikából érkezett, egészen pontosan Sierra Leone Limba nevű népcsoportjától, és olyan cuki, hogy nem tudtam ellenállni neki!
Ja, és már csak négyet alszunk! A szervezők már egyet se!
A négy hasznos állat
Kanu Odafenn a nagy istenség neve volt, aki az égben lakozott; Kanu Idelenn pedig egy törzsfőnök volt egy kicsike faluban. Kanu Odafenn lenyújtotta a kezét, és magához emelte Kanu Idelenn egyetlen lányát. A falu gyászba borult.
Nem sokkal később az emberek panaszra mentek a törzsfőnökhöz: egy furcsa idegen költözött be közéjük, egy új állat, amit Póknak neveztek, és roppant idegesítő szokásai voltak, például szeretett hálót szőni a sarkokba meg az ajtók elé. Az emberek követelték, Kanu Idelenn küldje el a Pókot a faluból; de a bölcs törzsfőnök megtagadta a kérésüket:
- Csak azért, mert van néhány rossz szokása, még nem rosszabb ő, mint bárki más. Amíg valódi okot nem ad rá, hogy elküldjük, addig itt maradhat.
Nem sokkal később újabb állatok költöztek a faluba, és az emberek megint panaszra mentek; követelték Kanutól, hogy küldje el a Patkányt (mert élelmet lopott), a Hangyászt (mert feltúrta a kerteket) és a Legyet (mert folyton zümmögött a fülükbe). Kanu Idelenn azonban minden kérésre ugyanazt válaszolta.
Akármilyen sok dolga volt azonban a törzsfőnöknek, mégiscsak emésztette a bánat elveszített lánya után; azt kívánta, bárcsak valaki felmenne az égbe, hogy visszahozza. A négy állat meghallotta a törzsfőnök bánatos sóhaját, és elhatározták, hogy segítenek neki.
Pók hálót szőtt Föld és Ég között, és a négy állat nekivágott az utazásnak. Amikor elértek Kanu Odafenn országába, az istenség elé járultak, és kérték, adja vissza a lányt. Az istenség azt ígérte, vacsora után választ ad a kérésükre; titokban azonban parancsot adott, hogy mérgezzék meg a húst a négy állat vacsorájában. A Légy kihallgatta a titkot a szolgálók suttogásából, és figyelmeztette a többieket; a négy állat visszautasította a húst, mondván, hogy ők olyat nem esznek, és így megúszták élve a vacsorát.
Vacsora után Kanu Odafenn szállást kínált nekik a vendégkunyhóban; amint a négy állat nyugovóra tért, a szolgák rájuk zárták az ajtót, hadd éhezzenek halálra. A Patkány azonban addig rágcsálta a falat, míg lyukat fúrt magának, és minden éjjel kiszökött élelmet lopni. Így aztán, amikor a szolgálók belestek, hogy meghalt-e már a négy állat, azt kellett látniuk, hogy jól tápláltak és elégedettek. Kanu Odafenn parancsára fáklyát vetettek a kunyhóra; a Hangyász azonban alagutat ásott a szabadba, és a négy állat ismét megmenekült.
Kanu Odafenn ekkor azt ígérte nekik, hazavihetik a lányt, ha ki tudják választani a hajadonok közül - de a négy állat sohasem látta még a törzsfőnök lányát, nem tudták, kit keressenek. Légy titokban berepült a hajadonok kunyhójába, és megfigyelte, hogy csak egyetlen lány üldögél magányosan; amikor a lányokat elővezették, a Légy belecsípett a lány combjába, aki ugrott egyet, és a másik három állat, megismervén Légy jelét, kiválasztotta őt a többiek közül.
A négy állat és a lány hazatértek a földi faluba, és Kanu Idelenn nem is lehetett volna boldogabb; a Legyet, a Hangyászt, a Patkányt és a Pókot pedig azóta is mindenki nagy becsben tartja.
(A történet angol eredetije megtalálható Margaret Read MacDonald Storyteller's Start-up Book című hasznos kötetében)
