Már csak ötöt alszunk a fesztiválig! A hét folyamán érkeznek Budapestre külföldi fellépőink, és mindenki lázasan dolgozik az utolsó simításokon. Mi már nagyon izgulunk, reméljük, Ti is!
Addig is, itt egy újabb mese, ezúttal Japánból. Biztosan van, akinek már ismerős lesz, ha máshonnan nem, hát az Inuyasha sorozatból (nekem legalábbis onnan ugrott be először...). A történet azonban korántsem tévés találmány - Japán egyik legősibb, ezer éves legendája. Íme :)
A Bambuszhercegnő öt kérője
Élt egyszer régen egy öreg házaspár; abból éltek, hogy bambuszt vágtak az erdőben. Egy napon a férj különös fényt látott átszűrődni a levelek között; ahogyan közelebb ért hozzá, egy bambusz szárát felhasítva csöppnyi kislányra lelt, akit születése után Kaguya-himének, Bambuszhercegnőnek neveztek el. Nem a kislány volt az egyetlen csoda, ami a fény nyomán született: attól a naptól fogva a szülők minden levágott bambusz szárában apró aranyrögöt leltek, ami gazdagságot hozott a házukba. Az öreg házaspár sajátjaként nevelte a gyermeket, aki csodálatos szépségű fiatal hölggyé cseperedett. Bár sohasem járt emberek között, szépségének híre mégis elterjedt, és hamarosan öt herceg bukkant fel a kis erdei háznál; mint az öten feleségül kérték a lányt.
Kaguya-himének esze ágában sem volt házasodni; de a hercegek addig-addig beszéltek a szülők lelkére míg végül azok rávették a lányt, adjon egy esélyt a kérőinek. A Bambuszhercegnő úgy határozott, ahhoz fog feleségül menni, aki elhozza neki öt csodálatos tárgy egyikét: Buddha koldulótálját, Horai szigetéről egy aranyozott ágat, egy sárkány nyakáról szakított színes gyöngyöt, egy tűzpatkány bundájából készült ruhát, és egy mágikus kaurikagylót. Valamennyi tárgy elérhetetlen volt egyszerű halandók számára; a hercegek azonban nem adták fel ilyen könnyen, hosszas keresgélés után mind az öten sikerrel tértek haza - de amint Kaguya-hime ránézett az öt ajándékra, rögtön látta, hogy hamisítvány valamennyi. Az öt kérő megszégyenülten kullogott haza.
A hölgy szépségének híre azonban a császárt is elérte; ő maga személyesen jött el az erdei házba, hogy feleségül kérje a Bambuszhercegnőt. Kaguya-hime azonban visszautasította őt is, akárcsak a hercegeket, mondván, hogy ő nem erről a földről származik, így nem lehet az uralkodó felesége. A császár hosszasan kérlelte, de a lány hajthatatlan maradt.
Telt, múlt az idő; Kaguya-hime egyre tűnődőbb, szomorkásabb lett, egyre gyakrabban nézte a holdat az éjszakai égen. Amikor szülei megkérdezték, mi okozza a bánatát, elmondta, hogy ő a Hold népéből származik, és hamarosan vissza kell majd térnie a hazájába; a mennyekben zajló háború elől küldték őt a földre, hogy biztonságban legyen. A császár, hallva a híreket, katonákat rendelt a ház köré, hogy őrizzék a hercegnőt; bár Kaguya-hime nem akart a felesége lenni, mégsem akarta elveszíteni teljesen. Hiába volt azonban az őrizet: a Hold fénye elvakított minden katonát, és Kaguya-hime a házból egyenesen az égbe emelkedett, visszatért az övéi közé.
A császár részére a Bambuszhercegnő levelet, és egy kis üvegnyi életelixírt hagyott hátra; a császár azonban nem akart örökké élni a szerelme nélkül, így aztán felküldte katonáit a hegyre, ami a legközelebb van a mennyekhez, hogy égessék el a levelet és az elixírt, hátha a füst elér a holdbéli birodalomig. Erről a szertartásról kapta új nevét a Fuji, a Halhatatlanság Hegye.
