A Paramythokores (Mesék Lányai) társulat története hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Vasileia Vaxevani, Antonia Velliou és Ifigeneia Kakridoni ugyanarra az athéni mesemondó-kurzusra iratkoztak be. Vasileia és Antonia eredetileg egy meseíró workshopon szerettek volna részt venni, de az már betelt, így átkerültek a storytelling-tanfolyamra. Ifigeneia volt az egyetlen, aki eleve erre a kurzusra érkezett: óvónőként zenés foglalkozásokat tartott gyerekeknek, és úgy gondolta, sokkal érdekesebbek lesznek a műsorai, ha mesét is mond.
A három mesemondó egymásra talált, barátok lettek. Ifigeneia hazaköltözött Spanyolországból, és azóta együtt adják elő történeteiket. Néha ugyanazt a legendát mesélik el hárman, máskor mindhárman külön mesélnek, ugyanazon a színpadon.
A mágikus pillanat
Az ókori Görögországban csak férfiak lehettek a hivatalos mesemondók. Házon kívül csak ők mesélhettek, de házon belül a matrónák voltak azok, aki továbbadták a történeteket. Ez a hagyomány még ma is él, ma még lehet találkozni mesemondókkal a falvakban, de ők az utolsó generáció, meséli Ifigeneia. Két évtized múlva ez a tradíció el fog tűnni, a fiatalok már csak olvassák, és nem mesélik a régi történeteket. Pedig a tradicionális mesék olyan problémákra nyújtanak megoldást, amelyek az egész világon léteznek. Jó érzés, hogy az ember nincs egyedül a gondjaival, hogy mások is jártak már hasonló cipőben, és ezeket a problémákat igenis meg lehet oldani… Ifigeneia egyszer összehívta szülőföldjén, Naxos szigetén az összes mesemondót, és a tűz mellett végigmeséltek egy éjszakát.
A közönség néha nehezen érti meg, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett előadás, hanem ők is részesei a történéseknek. A tradicionális színházakban mindig jelen van egy képzeletbeli „fal”, ami elválasztja a közönséget a színészektől. A mesemondó ezt a falat megtöri, és a közönséggel valamilyen élő dolgot hoz létre, mondja Antonia. „Amikor ez bekövetkezik, fellélegzünk, mert egy mágikus pillanat. A közönség szinte egyszerre lélegzik. Az egész egy közös élmény lesz, és a hallgatók úgy érzik, mintha régóta ismernénk egymást, mintha barátok lennénk.”
Hősnők, legendák… és a család?
A görög Paramythokores társulat harcos nőkről és a szerencséről mesél a Holnemvolt Fesztiválon. Nőkről, akik kihívták maguk ellen a sorsot, ellenálltak neki, átírták, meglelték, vagy épp elvesztették – de senki sem adta fel. Harcoltak akkor is, ha minden veszni látszott, a kegyetlen világ arcába kacagva, keresztül minden megpróbáltatáson. „A nők nagyon fontosak nekünk. Hárman vagyunk, és így három különböző aspektusból látjuk és fedezzük fel a női karaktereket” – mondja Vasileia. A mesemondók egyébként szólóban is vállalnak fellépéseket, saját előadásaik vannak különféle athéni múzeumokban.
A Mesék Lányai úgy gondolják, a családalapítás és a mesemondók vándorló életmódja összeegyeztethető. Vasileia és Ifigeneia is szeretne a közeljövőben kisbabát. „Mivel hárman vagyunk, nem kell lemondani a fellépéseket, mert ketten is el tudjuk vállalni. Csak ne egyszerre érkezzenek a babák” – mondják. „Alig várjuk, hogy a saját gyerekeinknek is mesélhessünk. A görögországi fellépésekre magunkkal fogjuk vinni a gyerekeket is, külföldre egyelőre nem”.
