Mesés visszaszámlálásunkat a Holnemvoltig idén a HETES számmal kezdjük! Görögországból érkező mesemondóink tiszteletére egy görög mítosz jelképezi, hogy a fesztiválig már csak hetet alszunk!
(Illetve a szervezők valószínűleg csak kettőt)
Figyelem! Az alábbi történet a visszaszámlálás kedvéért kerül itt publikálásra - nem a mesemondók repertoárjából való! Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg mesemondóját, könyvtárosát.
A Hét Nővér
A Hét Nővér népes családba született: Atlasz, a titán és Pléioné tengeri nimfa gyermekeiként édestestvérei voltak a Hüaszoknak (újabb öt lányestvér), az aranyalmák kertjét őrző Heszperidáknak (még három), az Odüsszeuszt megbabonázó Kalüpszónak (fogadok hogy ő volt a legidősebb nővér), és Hüasznak, aki az egyetlen fiú volt a gyerekseregben (és mindenki szeme fénye). Ebből is látszik, hogy egy apa, akinek tizenhat lánya van, az eget is könnyedén megtartja a vállán.
Ekkora családban persze, főleg, ha görög mitológiáról beszélünk, mindig zajlik az élet: Atlasz túlságosan elfoglalt volt, hogy a gyerekei körmére nézzen. Kalüpszóról már tudjuk, hogy esett, hogy összeszűrte a levet egy nős férfival, és Odüsszeusz távozása után ikerfiúkat szült, Nauszithooszt és Nauszinooszt. A Heszperidák kertjére rájárt a fél görög mitológia; többek között Héraklész is megfordult náluk, és csellel vette rá Atlaszt, hogy adjon neki az almákból. Hüasz, a család szeme fénye, vadásszá nőtte ki magát, ami azokban az időkben nem volt veszélytelen foglalkozás: fiatal volt még, amikor az erdőben elütötte egy vadkan. Öt nővére, a Hüaszok, olyan keservesen sírt utána, hogy Zeusz az égre emelte őket: hozzanak esőt a földnek a könnyeikkel, hogy valami jó is kisüljön a bánatukból. Ma a Bika csillagképben láthatók.
A Hét Pleiád magára maradt. Azért ők sem unatkoztak:
Maia, a legidősebb, magára vonta Zeusz figyelmét, és ez mindig ugyanolyan eredménnyel zárul: ő lett Hermész anyja. Zeusz azonban nem állt meg ennyinél; ha már ott legyeskedett a nővérek körül, elcsábított még kettőt, Elektrát és Taygetét; előbbi Trója alapítóját szülte neki, az utóbbi Spártáét (úgy tűnik, Zeusz se tud mindig istenfiút nemzeni).
A nővérek híresen szépek lehettek, mert az istenek közül többen is felfigyeltek rájuk: Poszeidón, bátyja nyomaiban járva, szintén elcsábított kettőt, Kelainót és Alküonét, és nemzett is nekik fél tucat gyereket. Árész, a háború istene, Szteropéra vetett szemet: ez a lány szülte neki Oinomaosz királyt, akinek megvan a maga hosszú és kevéssé vidám története valahol az olimpiai játékok őskorában.
Egyetlen nővér volt a hét közül, aki halandó férjet választott magának: Meropé, a legkisebb, Sziszüphosz király felesége lett, és fiúkat szült neki. A házasság azonban nem végződött jól: Sziszüphosz megpróbálta kijátszani a halált, és az istenek végtelen szenvedésre ítélték ezért az alvilágban (ő az a fickó aki egy követ görget felfelé egy hegyoldalon).
Az istenek azonban nem arról híresek, hogy hűségesek a szeretőikhez: a Hét Nővér megint csak magára maradt. Ekkor figyelt fel rájuk Órión, a vadász - nem tudni, hogy csak Meropéra-e, vagy Maiára, vagy mindannyiukra együtt. A lényeg az, hogy üldözőbe vette a nővéreket (vadász volt, ehhez értett egyedül), és be is érte volna őket, ha Zeusz épp nem pillant le és veszi észre, mi zajlik odalenn. Mivel hétből három mégiscsak fiúkat szült neki, úgy döntött, tartozik nekik egy szívességgel: az égre emelte a menekülő nővéreket, és csillaggá változtatta őket. Azóta is ott ragyognak az éjszakai égbolton; Meropé kicsit halványabb, mint a többiek, mert szégyenli magát a férje helyett is.
Óriónnak ugyancsak megvan a maga története, melynek végén Artemisz istennő őt is csillagképpé változtatta és az égre emelte. Így aztán a Hét Nővérnek az égen sincs nyugta: folyton menekülniük kell az őt üldöző égi vadász elől (aki viszont a Skorpió elől szalad, de ettől a nővérek nem érzik magukat nagyobb biztonságban).
A görög mitológiában csak főistennek éri meg lenni.
